Szerelemvirág

- Ő fogja elvenni a szüzességemet.

Anna szeme zölden csillogott, amikor rámutatott a magas fekete hajú fiúra a szalagavatón. Emma meglepődött, mert tudta, ki a fiú, három kerület gimnazista lányai epekedtek utána és nagyon rossz, egyéjszakás híre volt. Ezt gyorsan el is mondta a legjobb barátnőjének, aki bólogatott.

- Pont ezért. Gyönyörű és rutinos.

Anna nagyon szép lány volt és valami különleges bájt adott neki, hogy ezt nem tudta magáról. Aki egyszer találkozott vele, úgy érezte, már régről ismeri, örökké mosolygó szájához, figyelő arany árnyalatú zöld szeméhez verseket írtak a fiúk és állandóan fotósok szólították le az utcán. Tizenhat éves volt, amikor először kérték meg a kezét, Anna pedig azonnal elmenekült a fiútól, mert élni akart, bulizni és a családról, mint egységről, nagyon rossz tapasztaltokat őrzött otthonról. Durva, családját terrorizáló, frusztrált apja és imádott nyafka anyja kapcsolatát nem akarta magának. Boldogságot akart, szeretni és szeretve lenni, saját akaratból, függetlenként. Egyetemista barátai viszont pár randi után már házasságról beszéltek, éjszaka a házuk előtt álmodoztak és hosszú leveleket írtak neki. Anna ezért mindig azonnal szakított, mielőtt szerelmes lett volna. Így alakult, hogy 18 évesen még szűz volt, holott természetesen már két éve hazudta mindenkinek, hogy nem az. Emma csodálta és néha ki is nevette ezért.

- Nem akarom, hogy úgy tiszteljen, mint a többiek, érted… azt szeretném, ha szép emlék lenne, ne izguljon és én sem…

Anna ebben az időben az egzisztencialistákért és a feministákért bolondult, falta Beauvoir könyveit, Sontagot, Fallacit és mélységesen elege volt a hamis biztonságot nyújtó szocialista családi posványból. Emma megértette: Anna nő akart lenni, nem körülrajongott tündérlány és úgy hitte, ennek a módja az, ha végre lefekszik valakivel. Lehetőleg még érettségi előtt.  

Zoltán becserkészése könnyebben ment a vártnál. Elmentek egy gimnáziumi zenekar koncertjére a fiú volt iskolájába, ahol annyian álltak fel az összetolt padokra, hogy a tákolmány összedőlt és Annát betemették a kabátok. Ekkor ment oda Emma Zoltánhoz és rámutatva a nevető, kipirult, kócos Annára, odasúgta, hogy igen, az a lány szeretne vele járni. Zoltán ragadozó volt, természetesen nem mondott nemet.

Hatalmas szerelem lett.

És egy csodálatos éjszaka, amikor Anna szülei elutaztak Görögországba.

Gyönyörű pár voltak. Az emberek nem tudtak nem rámosolyogni a magas, világító kék szemű fiú és az aranyló lány boldogságára.

Másfél hónap után szakítottak és Anna nem volt hajlandó elmondani Emmának, miért. Senkinek sem.

-------------------------------------------------------------------------------

- Zoltán él. Találkoztunk. Érted? Él… !

Majd tíz évvel később Emma döbbenten hallotta Anna zaklatott hangját a telefonban.

- Miért ne élne?

- Azt mondták, meg fog halni, azt mondták…

--------------------------------------------------------------------------------

Három hete voltak együtt, amikor Anna apja azt mondta a lányának, komolyan akar vele beszélni. Anna nagyon meglepődött, mert az apjától se szeretetet, se beszélgetést nem kapott még soha életében. Üvöltéshez, veréshez, megalázó beszólásokhoz szokott. Apja újratöltött magának a szekszárdiból és közölte, Zoltán rákos. Ha megműtik és túléli, akkor sem él többet néhány évnél és állandó ápolásra szorul. Olyan rákja van, hogy az oldalán fogják kivezetni a végbelét. Anna apja orvos volt és Anna hitt neki. A honnan tudod dadogó kérdésre Anna apja elmondta, hogy együtt ügyelt Zoltán mamájával és az asszony azt kérte, szakítsanak a gyerekek. Anna nem ismerte Zoltán mamáját, de elhitte, hogy ezt mondta.

Anna bevackolta magát a szobájába és átzokogta az éjszakát. Reggelre úgy döntött, végigcsinálja, nem tud szakítani. Anyja leültette a konyhában és vérfagyasztó kíméletlenséggel tájékoztatta, hogy akkor érettségi után nincs egyetem, nincs család, költözzenek össze Zoltánnal, tartsa el, ápolja csak haláláig, de nézzen szembe azzal, hogy nem tud olyan körülményeket teremteni a beteg fiúnak, mint a családja. Anna miatt Zoltán többet fog szenvedni a kelleténél. Zoltánnak az az érdeke, hogy a családja vigyázzon rá és Annával való kapcsolata ne terhelje. Zoltán haldoklik és Anna nem lehet ennyire önző. Mikor délután Zoltán telefonált, hogy kicsit megfázott és lemondja az aznapi randit, Anna összeomlott és kitalálta, mit kell tennie.

Zoltán nem értette, mi változott. Nem értette, hogy a szeretnivaló Anna miért kezdett el dohányozni, amikor ő ezt utálja. Nem értette, miért lett vele türelmetlen, rosszkedvű. Nem értette, miért nem akarja fogni a kezét. Nem értette, mert nem tudhatta, hogy Anna úgy döntött, megutáltatja magát annyira, hogy Zoltán szakítson vele. Nem tudhatta, mert Anna élete legnagyobb színészi alakítását nyújtotta. Eljátszotta, hogy már nem szereti. 

Zoltán egy rajongó, szerelmes levélben szakított, vádolva Annát, hogy van valaki más is az életében. 

--------------------------------------------------------------------------------

- Akkor nem is volt beteg?

- Nem tudom.

- Vagy meggyógyult?

- Nem tudom. Jól nézett ki és egy szép csajjal volt.

- De mi történt?

- Beszéltünk pár szót, aztán mindenki ment tovább.

- Apád hazudott?

- Nem tudom.

- Vagy az ő anyja hazudott?

- Nem tudom.

- Nem akarod neki elmondani?

- Nem. Boldognak tűnt. Én is továbbléptem már.

- De egyszer, egyszer elmondod neki, ugye?

- Él. Él… Ez a csoda.

--------------------------------------------------------------------------------

Anna ma már sajnálja, hogy elégette a levelet. Emlék lenne, mondta Emmának.

De azt nem akarja tudni, hogy mi történt és azt sem, miért. 

http://emmaeskertje.blogstar.hu/./pages/emmaeskertje/contents/blog/28176/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?